A napokban hivatalosan is megerősítést nyert, hogy megtalálták a világ legrégibb fennmaradt regényének, a Genji történetnek teljes kéziratát. A Yomiuri Shimbun híre szerint a több mint ezer éves irodalmi mű első teljes egészében megmaradt kötetére Tokyoban egy családi házban találtak rá a lakók. A felfedezés különlegességét az ősi eredeten túl tovább fokozza, hogy mind az 54 fejezet együtt, jó állapotban került elő. A "felfedezés" mondhatni a legjobbkor történt, hiszen a regény most ünnepli születésének millenniumát. A kutatások szerint idén ezer éve annak, hogy Murasaki Shikibu befejezte a Genji herceg életének kalandos történetét elbeszélő művet, ezért Japánban a 2008-as esztendőt a Genji monogatari évének nevezték.

A 11. századból származó történet most felfedezett másolatát az eredeti regény születése után néhány száz évvel, a Muromachi korszakban (1333-1568) vetették papírra. A világirodalom számára is fontos forrásmű a Heian korban élt japán arisztokrata sorsát követve mutatja be az ezer évvel ezelőtti Japánt, a paloták lakóinak mindennapjait, gondolatait, lelkivilágát. Keletkezésének célja a császári udvartartás szórakoztatása volt, fejezeteit magának az uralkodónak is gyakran felolvasták. A korabeli szóhasználatnak és grammatikának betudhatóan a mű nyelvezete a modern világban nehezen érthető. A születése óta eltelt évszázadok alatt a különféle reprodukciókban másolói újabb és újabb "finomításokat" hajtottak végre rajta, mindig az adott kor kifejezési módjaihoz igazítva. A mostani ifjúság elsősorban a Genji alapján készült mangákból (japán képregényekből) ismeri történetét.

A Murasaki Shikibu (az eredeti szerző) által írt kéziratok nem maradtak fenn, de a regény népszerűsége miatt a későbbi korok írói több másolatot is készítettek. Ezek közül eddig három ős-Genji másolatról tudtak a kutatók: a Fujiwara no Sadaie vagy más néven Fujiwara no Teika (1162-1241) írta Aobyoshi-bon (kék borítós írat), a Minamoto no Mitsuyuki (1163-1244) átdolgozásában megjelent Kawachi-bon (Kawachi írat) valamint az úgynevezett Beppon szövegek.

Elsőként Ikeda Kazuomi a Chuo Egyetem professzora, a japán klasszikus irodalomtörténet kutatója vizsgálta meg a 19,6 cm magas és 15,1 cm széles lapokra írt dokumentumot, aminek borítóját tengeri kagylóhéjból kinyert finom szemcséjű porral díszítették. A kötet egy gyönyörűen lakkozott fadoboz belsejében rejtőzött teljesen háborítatlanul. Egyik belső lapján az Akashi című epizód előtt egy rövid megjegyzés olvasható: "az alábbi részt Tamekazu úr írta le". Ikeda professzor és társai ez alapján valószínűsítik, hogy a 13. fejezettől a Muromachi kor neves költője Tamekazu Reizei (1486-1549) másolta.

Murosaki Shikibu világhírű munkája azóta a világ számos nyelvén megjelent. Az angol fordítás alapján magyarul Hamvas Béla tolmácsolásában jelent meg 1963-ban az Európa Kiadó gondozásában.

Kapcsolódó hír:
- Újabb felfedezés: Gendzsi regénye egy 12. századi teljes másolaton