Nara prefektúrában, az Asukamura környékén végzett régészeti ásatás során került elő az a fadarab, amelyen a japán irodalom legrégibb versgyűjteményének egyik műve olvasható. Az Ishigami romjainál 2003-ban talált 9,1 cm hosszú, 5,5 cm széles és 6 mm vastag verses falap születését a kutatók több mint 1300 évvel ezelőttre, a 7. század végére datálják. A kutatás során megismert eredményekről október végén tartottak sajtótájékoztatót.

A Nara prefektúrában talált mokkan, rajta a Manyoshu versrészlettel

Japán-szerte már több töredéke is előkerült a legősibb ismert japán versgyűjteménynek, a Man'yōshū antológiának. Ezeket a lécekre, falapokra vésett verseket a kutatók mokkan néven említik. A most közzétett töredéken egy Manyōgana stílusú kanji karakterekkel írt waka olvasható. Az asukamurai helyszínen előkerült leletek között a mokkan közelében találtak egy másik vésett lapot is, amelyen keltezésként a 679-es év szerepelt. Ez alapján valószínűsíthető, hogy a vers mintegy 60 évvel korábban íródott, mint az eddigi ismert legidősebb részlet. A korai dátum alapján az nézet is erősödik, miszerint a japán szépirodalom már az Asuka korszakban (593-710) a mindennapok része volt.

A falapon olvasható véset a 20 kötetes Man'yōshū közel 4500 versének egyike. A Tsukuba Egyetem professzora szerint egy ismeretlen költő szerelmes verse, amelyben hiányzó szerelmét a tajtékzó hullámokhoz hasonlítja és szomorkodik a szél hiánya miatt. A lapon két oszlopban 14 karakter látható (a vers eredetileg 19 karakterből áll), amelyeket balról jobbra kell olvasni. A kor stílusának megfelelően egy karakter egy hangnak felel meg. A nyelv jelentős változása miatt eredeti formájában nehezen érthető.

A régészek az Ishigami maradványok feltárásakor rábukkantak több olyan épületre is, amelyek a Koreából érkező delegációk fogadására szolgáltak. Az egyik épület feltételezhetően egy bankett-terem, ahol a követeket szórakoztatták. Mivel a mokkan ezek romjainál került elő, a kutatók úgy gondolják, hogy a vers egy küldöttség fogadása során íródott. Azt, hogy akkor született mű vagy esetleg egy ott hallott vers fordítása, nem lehet megállapítani.
- Mára már bizonyítottá vált, hogy az Asuka-kor magasabb társadalmi osztályához tartozó tisztviselőinek körében népszerű időtöltés volt a Manyō stílusú kanji karakteres versírás - mondta Morioka Takashi, a Tsukuba Egyetem docense, a japán írástörténet szakértője. Ez a falap nagyban hozzájárul a kor költészetének megértéséhez és hogy az akkor élt emberek milyen elvek alapján döntötték el, melyik kanji karaktert használják gondolataik kifejezéséhez.