Ünnepélyes keretek között engedték szabadon az első öt fogságban nevelt nipponíbisz párt Niigata tartományban. 27 éve már, hogy ezek a madarak eltűntek a japán szigetvilágból. Az utolsó öt vadonélő példányt 1981-ben fogta be a Környezetvédelmi Hivatal. Ezeket egy kis területű madárrezervátumba szállították, hogy életszükségleteiket és fennmaradásukat felügyelet mellett biztosítsák. A szabadon született íbiszek közül az utolsó példány (a neve Kin volt) 2003-ban pusztult el, de ekkora a fogságban tenyésztett egyedek száma már 50 felett volt. A szaporulat biztosításához Kína is hozzájárult azzal, hogy 10 évvel ezelőtt több nipponíbisz párt ajándékoztak a japán rezervátumnak. A madarak száma lassan emelkedni kezdett és elérte százhúszat. Az elkövetkező 7 évben közülük hatvanat fognak visszatelepíteni természetes élőhelyükre.

A Toki (トキ) jellegzetes állata volt a középkori Japánnak. Tudományos elnevezése is a felkelő Nap országára utal: Nipponia Nippon. Egykor a Japán-tenger partjai mentén Oroszországban, Koreában, Kínában és a szigetországban is nagy számban élő madárfajnak ma már csak az utóbbi kettő területén élnek példányai. Narancsos foltokkal ékesített fehér tollaival, a közel másfél méteres szárnyfesztávolsággal és a vörös színű fején nőtt hófehér tollkontyával művészek sokaságának adtak ihletet.

Nipponíbisz ismeretlen japán festő ábrázolásában, az 1800-as évek elejéről

Az első tíz nipponíbisz (japánul: toki) csütörtökön reggel szállt fel Sado rizsföldjei fölé. Közülük hatra apró nyomkövető eszközöket is szereltek a sadogashima-szigeti nipponíbisz-védelmi központ kutatói, hogy megfigyeljék merre és milyen körülmények között találnak új otthonra. Természetes élőhelyük a mocsaras és erdős vidékeken található. Táplálékát puhatestűek, békák, rákok és kisebb halak teszik ki. A környezet pusztításával élőhelye és tápláléka is erősen megfogyatkozott, ez vezetett oda, hogy majdnem kihalt faj lett. 1952-ben japán Nemzeti Természeti Kincsévé választották. A természetvédelem 1988-ban fenyegetett fajjá, 1994-ben pedig különösen veszélyeztetett fajjá jelölte és 2001-ben felkerült a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára.

Abban, hogy a Nipponia Nippon faja mégsem pusztult ki, nagy szerepet játszott Takano Takaji, aki egész életében azon munkálkodott, hogy a japán íbisz újra nagy számban és szabadon élhessen a szigetországban. 1997-ben bekövetkezett halála után fia, Takeshi folytatta a munkát. Sado-sziget délkeleti részén egy teljesen lakatlan faluban madárvédelmi állomást létesítettek. A környezet és a "civilizáció" távolléte alkalmassá tette a kietlen települést a nipponíbiszek tenyésztésére.

Takano Takeshi édesapja fotójával

A csütörtöki ünnepségen részt vett Akihito Császár kisebbik fia, Akishino herceg és családja is. (A herceg a Yamashina Madártani Intézet elnöke és a japán WWF tiszteletbeli elnöke.) Az első tíz íbisz szabadon bocsátásával kezdetét vette egy jelentős természetvédelmi folyamat, melynek során fokozatosan egyre több fogságban nevelt madarat telepítenek vissza természetes élőhelyükre.