Lezárja a gépjárműforgalom elől és promenáddá alakítja Tochigi prefektúra önkormányzata a Nikko város körül húzódó autóutat - írja a Yomiuri Shimbun. Ezzel a lépéssel kívánják megakadályozni a 119-es számú Nikkō főutat (日光街道 - Nikkō Kaidō) övező több mint 37 km hosszú és közel 400 éves cédruserdő további pusztulását. Az autóút részét képező szakaszokat a tartományi földhivatal elképzelései szerint több ütemben szabadítják majd fel, a forgalmat új átjárók építésével terelik másik főútvonalra.

A "Nikko cédrus fasort" (日光杉並木 - Nikkō Suginamiki) három út alkotja: az Onari, az Aizu-nishi és a Reiheishi. Ez a három útszakasz a korábbi Imaichi városban (ma már Nikkō részét képezi) fut össze. A terv első lépéseként az Utsunomiya város és az UNESCO Világörökség részét képező Tōshō-gū szentély közötti 19 km hosszú útról terelik majd el a forgalmat. A kivitelezés során eltávolítják az aszfaltot és új tápanyagban gazdag réteggel emelik meg a talajszintet, amiben a fák tovább növeszthetik gyökereiket. A teljes megvalósítás akár 12-15 évig is eltarthat.

"Nikko cédrus útja" Tochigi prefektúrában

A Nikkō Kaidō egyike Japán Edo-korszakban épült öt főútjának. Építése 1625-ben kezdődött azzal a céllal, hogy összeköttetést biztosítson a Tokugawa sógun székhelye és a Tōshō-gū shinto szentély között. Az Edo városát (a mai Tokyo) Nikkōval összekötő utak mentén Matsudaira Masatsuna vezénylete alatt körülbelül 200.000 japán cédrusfát (杉 - sugi) ültettek. A munkálatok több mint 20 évet vettek igénybe.

Az Edo-korszakban (1603-1868) az erdő végig a sógunátus felügyelete alatt állt. Ritkítására csak külön engedéllyel volt lehetőség. A modernizáció kezdetén, a Meiji-korban (1868-1912) továbbra is központi ellenőrzés alatt, de már civil kezelésben rendszeresen végeztek kis mértékű ritkítást az erdőben: 40 év alatt több mint ezer fával csökkent az állomány. Szerencsére a második világháború sem okozott komoly pusztulást, pedig az akkor gyakori tüzek illetve a városokban lerombolt épületek alapanyagának pótlása miatt az ország cédruserdeinek nagy részét megtizedelték. A Nikkō Kaidō erdejét azonban a helyi lakosok tiltakozása miatt megkímélték.

A gazdasági fejlődéssel együtt járt az úthálózat fejlesztése is, így a hatvanas években a japán cédrusok szegélyezte út egy része is beépült a nemzeti főút-hálózatba. A vastag aszfaltréteg, a nagy forgalom miatti állandó földrázkódás és a gépjárművek kipufogógázainak káros hatása azonban súlyos következményekkel járt: 40 év alatt 4.000 fa pusztult el. Egy 2007-es felmérés szerint a 119-es főút mentén napjainkban már csak 12.500 cédrus áll.

1992-ben a Guinness Rekordok Könyve szerkesztősége "a világ leghosszabb fákkal szegélyezett útja" címen vette fel a világrekorderek listájára. Nem sokkal azután Tochigi prefektúra önkormányzata "különleges természeti örökség és történelmi emlék" besorolásba helyezte.

A Nikkō főút jelenleg még gépjárművek által használt szakasza.