A Japán Ifjúsági Kutató Intézet felmérése szerint a japán középiskolások közül csak minden harmadik tanulna külföldön. Ez az szám jelentősen elmarad az Egyesült Államokban, Kínában vagy Dél-Koreában végzett hasonló kutatás eredményétől. A felmérést 2008 őszén, 4 ország 142 iskolájában, összesen 8.300 diák bevonásával készítették.

Japánban az alsó-középiskolás diákok (13-15 éves korosztály) 37 százaléka illetve a felső-középiskolások (16-18 évesek) 41 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szívesen tanulna külföldi oktatási intézményben. Válaszaikat összehasonlítva más országokban végzett felmérésekkel, megállapítható, hogy a 13-18 éves japán fiatalok külföldi társaikkal ellentétben kevésbé érdeklődnek a nemzetközi tapasztalatszerzés iránt.

A hasonló korosztályhoz tartozó diákok közül az Egyesült Államokban 49 illetve 56 százalék, Kínában 84 illetve 61 százalék, Dél-Koreában pedig 47 illetve 64 százalék felelte azt, hogy szeretne a jövőben hazáján kívül tanulni.

A külföldi tanuláson gondolkodók csoportjából mindössze az alsósok 17 százaléka illetve a felsősök 8 százaléka indokolta válaszát azzal, hogy más országokban jobb oktatási körülményeket találnának. Az adat szinte eltörpül a kínai és a koreai eredményhez viszonyítva. Az említett két országban ugyanis a diákok fele ezt az indokot említette válaszadáskor. Az intézet munkatársai ebből arra következtetnek, hogy a japán középiskolások elégedettek a hazai színvonallal.

A szigetország oktatási rendszere meglehetősen szigorú és alapos. Középiskolai diákjaik a hétköznapokban reggeltől szinte késő délutánig a tanulásra összpontosítanak. A tanórák után gyakori, hogy különféle fakultációkon és más iskolai programokon kell részt venniük. Az oktatás színvonalát leginkább a nemzetközi tanulmányi versenyeken elért japán eredmények mutatják.

A rendszer azonban koránt sem tökéletes. A nagy létszámú osztályok és maga a tanmenet sem teszi lehetővé azt, hogy kellő figyelmet fordítsanak az egyénekre. Így a kiemelkedő tehetségű vagy magas intelligenciájú diákok gyakran "beolvasztódnak" az átlagos képességű közösségbe.

Ez a folyamat is közrejátszhat abban, hogy az egyén számára több esélyt adó magyarokkal ellentétben a japánokat nem feltalálóikról, hanem leginkább fejlesztéseikről és egy-egy ötletet tökéletesítő kutatóikról ismerik a nagyvilágban.