Fukui város egyik buddhista templomában találtak rá az eddig ismert legrégebbi japán-ainu szógyűjteményre, amit a benne található jegyzet szerint egy Kunen nevű szerzetes állított össze az Edo-kor közepén. A dokumentum körülbelül 150 oldalból áll és a szótáron kívül egy 26 oldalas "Bevezetés az Ainu nyelvbe" című részt is tartalmaz. Az ismert keletkezési idejű ainu-japán szógyűjtemények sorában 306 éves korával ez a legkorábbi munka - olvasható a Mainichi Shimbun hírében.

Az 1704-ben írt ainu-japán szógyűjtemény és nyelvi segédlet eddig a Fukuiban álló Fumon templom (普門寺 - Fumon-ji) könyvtárában rejtőzött. Utolsó lapján a szerző leírja, hogy a könyvet akkor készítette, amikor országjáró zarándokútja során felkereste a legészakibb szigetek, Ezo (mai nevén Hokkaidō) őslakosait.

Az 1704-ben készült ainu-japán szótár lapjai. (Fotó: Mainichi)

A történelem viszontagságait magán viselő lapjain körülbelül 460 kifejezés található. Többségük a nyelvtörténeti kutatások szempontjából fontos (évszakokkal, időjárással, családdal kapcsolatos) szó, de tartalmaz néhány udvariassági nyelvformát és számneveket is. Sato Tomomi, a Hokkaidō Egyetem professzora szerint ez az ainu nyelvkutatás egyik legfontosabb, történelmi jelentőségű műve.

Az ősi, természetimádó ainu nép a Jōmon korszakban jelent meg a japán szigetvilág különböző vidékein. Az idők folyamán egyre északibb területekre szorultak és ma már csak Hokkaidō és a Kuril-szigetek területén élnek nagyobb közösségeik. Nyelvüket egykor az Oroszországhoz tartozó Szahalin sziget déli részein, a Chishima szigetcsoporton (mai Kuril-szigetek) és Hokkaidōn beszélték.

Manapság az ainu őslakosok népességének csökkenésével együtt az anyanyelvi beszélők száma is megfogyatkozott. Közülük is csak nagyon kevesen használják nyelvüket a mindennapi életben.