Meglehet, hogy a Japán területén talált legrégebbi ősembermaradványok lesznek azok a csontdarabok, amelyek az Okinawa-szigetcsoporthoz tartozó Ishigaki egyik barlangjából kerültek elő. A feltárást végző Ryūkyū Egyetem és a Tōkyō Egyetem kutatói szerint az előzetes radiokarbonos mérések alapján a leletek 15-20 ezer évvel ezelőttiek, vagyis kb. 6 ezer évvel öregebbek, mint az országban korábban talált legősibb emberi maradványok. (A rekorder eddig az 1962-ben a Shizuoka prefektúrabeli Hamakitában előkerült 14 ezer éves csontdarab volt.)

A paleolitikum azon szakaszában már a végéhez közeledett az utolsó jégkorszak. A fagyos szárazföldi területek déli határvonala Honshu közepén, Ishigaki-szigettől mintegy 2000 kilométerre északra húzódott. Feltételezhető, hogy a mostani szigeteket akkor még egybefüggő földnyelv kötötte össze a kontinens keleti partjaival és Kyūshūval is. A terület elhelyezkedése és enyhe klímája így megfelelő élőhelyet nyújthatott egy nagyobb létszámú ősembercsoportnak is.

A 2007-2009 között Ishigakin felfedezett legrégebbi japán ősembermaradványok. (Fotó: Tokyo University)

A 47News híroldalán olvasható információk szerint a leletek több egyedhez tartoznak, akik még a pattintottkő-korszak idején éltek azon a területen. Összesen 9 csontdarab került elő, ezek közül három rendkívül jó állapotban van. Egy 8x11 cm méretű falcsont a kormeghatározás szerint 20 ezer éves és egy huszonéves fiatal férfihoz tartozhatott. A körülbelül 7 cm hosszú lábfejcsont kora 18 ezer év és egy jelenleg ismeretlen nemű felnőtt emberé, a 15 ezer éves szárkapocscsont pedig egy szintén felnőtt férfié lehetett.

A japán régészet történetében meglehetősen ritka a "japán őslakók" megjelenése azaz a Jōmon-kor (i.e. 14.000– i.e.400) előtti időkre visszavezethető emberi maradványok felfedezése. A hatvanas években Okinawa szigetén találtak olyan ősember fosszíliákat, amelyeket 18-32 ezer év közöttinek jeleztek, de ezek kormeghatározását nem radiometrikus módszerrel végezték.

A szigeten az Új-Ishigaki repülőtér építésének kezdete (2007) óta folytattak leletmentést, de a munkálatok korábban jelentősebb felfedezés nélkül zajlottak. Az Shirahosanetabaru-barlangban felfedezett koponya és lábcsont darabok azonban új fejezetet nyithatnak a szigetország és különösen Ryūkyū (Rjúkjú-szigetek) őstörténeti tanulmányaiban.