Választási pofonnal jutalmazta a japán kormánypárt adóemelési javaslatát vasárnap a felsőházi választásokon megjelent polgárok többsége. A tavaly szeptember óta kormányzó Japán Demokrata Párt elvesztette létszámfölényét az ellenzékkel szemben. A Felsőház ( vagy más néven Tanácsosok Háza) 242 tagból áll. A háromévente tartott választáson a jelöltek a képviselői helyek 50 százalékára nyerhetnek 6 évre szóló mandátumot.
A japán belügyminisztérium adatai szerint a vasárnap esti urnazárásáig a választásra jogosult 104.029.135 fő 57,92 százaléka, összesen 60.255.665 személy adta le a voksát. Távol maradt 43.773.470 fő, ami a legutóbbi felsőházi választás adataihoz mérve 0.72 százalékos jelenléti csökkenést jelent. Jelentősen nőtt azonban azok száma, akik az úgynevezett korai választási rendszert kihasználva választottak képviselőt a Tanácsosok Házába. Japánban azok számára, akik a választás napján valamilyen elfoglaltság miatt nem tudnak a szavazófülkékhez járulni, engedélyezik a korai voksolást, amit előre egyeztetett időpontban, rendszerint legkorábban 2 héttel a hivatalosan kijelölt nap előtt tehetnek meg. Idén június 25. és július 10. között 12.086.467 polgár, az összes jogosult 11,56 százaléka használta ki a rendszer adta korai lehetőséget.
A kormányzó DPJ képviselői 54 helyre készültek, de végül csak 44 jutott számukra. Ezúttal sem koalíciós partnerük, sem független jelölt támogatójuk nem kapott elég bizalmat a szavazóktól. Az előző választás során bejutott "félidős" képviselőkkel együtt (62 DPJ tag, 3 néppárti és 1 független) Kan Naoto miniszterelnök támogatóinak száma összesen 110 képviselő.
A további képviselői mandátumokat szerzett pártok közül a DPJ egyetlen esélye, ha meg tud állapodni a "Mindenki Pártja" nevű politikai formációval, akik 10 jelöltjüket sikeresen bejuttatták a Tanácsosok közé.
A tavaly ősszel ellenzékbe szorult LDP támogatói 51 képviselőt szavaztak be a felsőházba, a korábbi képviselőikkel együtt számuk 84 fő. Rajtuk kívül ellenzéki szerepben van még a Koumei párt 9 új és 10 korábbi hellyel, a kommunista párt 3 új és 3 korábbi, a szociáldemokraták 2 új és 2 korábbi, a "Japán Napkelte Párt" (たちあがれ日本 - Tachiagare Nippon) 1 új és 2 korábbi, a Reform Párt 1 új és 1 korábbi, kisebb pártok képviselői közül 1 korábbi valamint a függetlenek soraiból 2 korábbi képviselő, összesen 122 politikus.
Tanigaki Sadakazu (balról) az LDP főtitkára és Kan Naoto miniszterelnök, a DPJ vezetője,
a 2010-es felsőházi választások eredményhirdetése után. (Fotó: Yomiuri)
A 22. felsőházi képviselőválasztás lebonyolítása egyébként nem mondható problémamentesnek. Több helyen előfordult, hogy egy helyett két cédulát osztottak ki, így volt ahol egy személy két lapon is leadhatta a voksát. Nagano prefektúra egyik szavazókerületében a 26.755 választó jelent meg, de a szavazócédulák összeszámlálásakor 26.767 darabot találtak - írja a Yomiuri Shimbun.
Néhány nappal a szavazás előtt több napilap felméréséből is meglepő adatok derültek ki: az utóbbi évek belpolitikai összevisszasága, a pártvezetésért egymással viaskodó vezetők és a megválasztásuk után alig 1 évvel menetrend szerint lemondó kormányfők hatására 10 megkérdezett állampolgár közül mindössze háromnak volt biztos jelöltje. A felbukkant bizonytalanság felborította az előzetes esélylatolgatásokban tippelt erőviszonyokat, visszahozva a politikai játékba a 2009-es bukás után sokak által "temetett" Liberális Demokrata Pártot.
Szavazók a 2010-es japán felsőházi képviselőválasztáson. (Fotó: Yomiuri)
A kétkamarás parlamentek nemzetközi rendszerét tekintve Japánra is igaz, hogy a felsőházi választások célja egy merész de mégis körültekintő testület létrehozása, melynek tagjai tapasztalt, nagy tiszteletnek örvendő személyek, akik képesek féken tartani az olykor tapasztalatlan, gyakran csak populista szólamokkal operáló alsóházi képviselőket.
A második világháború után a nyugati mintájú alkotmánnyal a modernizáció útjára engedett japán politika kiépítette saját szokásait. Ezeknek tudható be, hogy az államigazgatás egyfajta bürokrácia-támogató rendszerré alakult; az alsóházi képviselők között szokás lett a "mandátumöröklés" (néhány kiemelkedő karriert befutott parlamenti tag visszavonulásakor saját gyermekét indította képviselőként) ami létrehozta a választott arisztokrácia fogalmát; a parlamentet több mint öt évtizeden át az LDP többségi uralma jellemezte, de olyan mértékben, hogy a párt szinte egyetlen választás során sem lépett ki a hatalomból; és mivel a felsőház hatalma nem volt elég a kormányzó párt leváltására, a Tanácsosok Háza egy szimbolikus tüntető és büntető közösséggé vált, ahol az ellenzék a hangulat fokozása miatt alkalmanként bizalmatlansági indítványt kezdeményezett a miniszterelnök ellen vagy csak megvétózta a komolyabb törvényjavaslatokat, hogy aztán az alsóház mintha mi sem történt volna mégis csak szentesítse azokat.
Ez a teljesen elfogadott rendszer a 2007-es felsőházi választáson borult fel, amikor a Demokrata Párt és szövetségesei nem csak megnyerték a választást, de stabil többséget is szereztek a felsőházban. Ekkor egyértelműen a DPJ szekere ment jobban. Méghozzá annyival jobban, hogy végső hatalomátvételüket tavaly szeptemberben az alsóházi választások megnyerésével be is biztosították.
Csakhogy ezzel felborult a korábban bevett rend is, ugyanis a megelőző évtizedekben ellenzéki szerepet betöltő DPJ számára nem maradt senki akit a hagyományos módszereivel "szimbolikusan" büntethetett volna. Választóik azok után nem az LDP buktató akcióikat látta, hanem hirtelen a választási programjuk került a figyelem középpontjába. A tavaly ősszel tett ígéreteiket pedig nem igazán sikerült betartani, így hasonlóan az LDP-hez, a DPJ népszerűsége is rendesen megzuhant. Hosszú évtizedek után elsőként megválasztott miniszterelnökük az utóbbi 4 év japán kormányfőihez hasonlóan jóformán 1 évet sem volt hivatalban, máris lemondani kényszerült.
A reménykeltő rendszerváltó párt a kormányzati törekvések helyett a két vezéregyéniség, Hatoyama és Ozawa pénzügyeivel, valamint a tanácsadóik ellen folyó nyomozás híreivel szerepelt a címlapokon. A komoly politikai múlttal bíró Hatoyama lemondása után egy jóval jelentéktelenebbnek titulált pártvezető került a középpontba. A korábbi miniszterelnök-helyettesi valamint a nemzeti stratégiáért, gazdasági és pénzügyi politikáért felelős miniszteri posztot betöltő Kan Naoto előrelépésekor főleg azzal szerzett támogatókat, hogy élesen bírálta a japán politika "Sötét Urának" is nevezett Ozawa irányelveit és nyíltan megkérte a DPJ két fent említett vezérét, hogy az ország érdekében maradjanak csendben és húzódjanak félre a politikai küzdelemből. Mivel az új kormány hivatalba lépésekor Hatoyama és Ozawa is a háttérbe vonult, a Kan adminisztráció 60 százalék feletti népszerűsége bizakodó jövőt festett a párt vezetői elé.
Az első jelek az LDP tavalyi bukása után azt sugallták, hogy a liberális párt teljesen elvesztette beleszólását a japán politika eseményeibe. Kétharmados vereségük után a sosem látott mélypontra zuhanó támogatottsági indexükkel a legtöbb elemző azt gondolta, hogy az LDP kornak hosszú időre vége és a választók új irány mellett határozták el magukat. Az LDP vesztét vetítette elő a hatalomharc és a prominens személyiségek kilépése, új pártba tömörülése is. Ezt tudva a Kan kormány komoly győzelmi esélyekkel indult neki a vasárnapi választásoknak. Esélyük volt is, de csak addig, amíg az új miniszterelnök nem kezdett beszélni egy lehetséges adóemelésről.
A DPJ adó-ötlete, fontos diplomáciai ügyekben mutatott tehetetlensége, vezetőinek finanszírozási botránya és elhamarkodott lépései viszont egy korábban nem várt eredményt szültek: a kiábrándult szavazók - akik felmérések szerint korábban a jelentős változás reményében a DPJ-t támogatták - távol maradtak, az LDP felpörgetett szavazórétege, valamint a DPJ tervezett lépései ellen szövetkező üzleti érdekeltségek (posta, szállítók, mezőgazdasági termelők) csapata vasárnap újra a porondra léptette a korábbi kormánypártot.
Elemzők szerint az ellenzék sikere főleg ennek az utóbb említett csoport számlájára írható. Japánban ugyanis több gazdasági közösség is saját képviselővel bír. A parlamentbe juttatott politikusa van az orvosoknak, az építőiparnak, a gyógyszerészeknek, de még a mezőgazdasági üzletben érdekelt tömörüléseknek is. Nagyon sok olyan parlamentbe jutott politikus van, akit egy bizonyos iparági csoport vagy vállalat juttatott mandátumhoz azzal, hogy dolgozóikat arra kérték, a cég érdekében támogassák őket szavazatukkal.
