Már évek óta foglalkoztatott Japán világa. Az ország kultúrája, természeti kincsei, lakóinak mindennapi élete. A történelem, a képzőművészet és a zene után az irodalom, a természet és a modern kultúra is az érdeklődésem középpontjába került, s ezekkel együtt egyre több titok tárult fel előttem. Az ismeretgyűjtés során itt a városban társakra is leltem, akik hozzám hasonlóan érdeklődnek e távol-keleti ország iránt.

Japán egy titokzatos világ. Szerintem olyan, mint egy zárkózott, bizalmatlan, félénk ám mégis kíváncsi gyermek. Ránézésre fiatal, ám lelkében évszázadok titkai rejtőznek. S lehet az ember bármily kedves és türelmes is vele, vagy lehet akár a legtapasztaltabb lélekbúvár is, teljesen megismerni sohasem fogja. Nem engedi magát.

Az elmúlt években szabadidőm nagy részét arra fordítottam, hogy megpróbáljam megismerni az ismeretlent. Régi és mai újságok, könyvek írásait, Japánban élt/járt emberek beszámolóit olvasgattam, átkutattam az internet népszerű és kevésbé ismert oldalait, fórumait, hogy minél több információt gyűjtsek a Felkelő Nap országáról.

2005. tavaszán 2 hetet Japánban töltöttem. Az ott szerzett tapasztalatoknak köszönhetően sikerült egy nagyon fontos tényt meglátnom: Japán nincs is olyan távol. Igen, a földrajzi távolság több ezer kilométer, ám ezt a távolságot a két nép egymás iránti érdeklődése sokkal közelebb hozza egymáshoz és a Baráti Társaságok erős hidakat építve biztosítják, hogy Japán és Magyarország között a kapcsolat tartós és könnyen járható legyen.

Két távoli, ám mégis közeli, eltérő de valahol mégis hasonló kultúra a miénk. Gyakran teszik fel nekünk magyaroknak más nemzetek képviselői azt a kérdést, miért van olyan sok híres, kiemelkedő tudós a magyarok között. Nos, a pontos okát én sem tudom, de szerintem azért, mert mi magyarok általában őszinte érdeklődő, kíváncsi, tanulni vágyó emberek vagyunk. S miközben Japánnal ismerkedtem, ugyanezt a tulajdonságot véltem felfedezni bennük is. Érdeklődő, mindig tanulni vágyó embereket sikerült megismernem. Ezért hiszem, hogy egymás megismerése mindkét nemzetnek hasznára válhat valahol. Hiszem, hogy mindkét nép tud tanulni valami újat a másiktól és hiszem, hogy érdemes és szükséges a kapcsolattartás. És ezért szeretnénk, ha ebben a kapcsolatban Hódmezővásárhely is szerepet kapna.

A Japán-Magyar Baráti Társaság 1971-es és a Magyar-Japán Baráti Társaság 1987-es megalakulása valamint az időközben létrejött helyi csoportok mind egy-egy hidat emeltek Japán és Magyarország között. És most, itt Hódmezővásárhelyen, ezzel a csoporttal mi is egy újabb híd építésébe kezdtünk és célunk, hogy amit építünk stabil, tartós és szoros kapocs legyen.