A gésa szó hallatán vágyak és előítéletek egész sora ébred az emberekben. A Nyugat ezerféleképpen képzeli el a gésákat és tevékenységüket: a férfiak simulékony, álomszerű játékszereiként, tragikus hősnőkként vagy éppen a Kelet küldötteiként, akik misztikus ismeretek és szexuális praktikák tudói. Általános megítélésük a vágyódással teli gondolatok, a féligazságok, a buja kíváncsiság és a félremagyarázások reménytelenül kusza egyvelege. E kuszaság feloldására vállalkozik könyvünk: a hagyományos japán művészeteken - kalligráfia, zene, tánc, virágrendezés, teaszertartás - alapuló hivatás kialakulásának, viharos történelmének és végletesen bonyolult mindennapjainak megmutatásával. A vagyont érő ruhaköltemények, az évszakoktól és státustól függően változó frizurák, sminkek, a szigorú szakmai elvárások-kihívások egyedülálló módon őrzik a tökéletes kikapcsolódást célzó eszményt, s teszik példátlanul bonyolulttá a "virág és fűzfa világá"-t, mely napjainkban is csak a saját játékszabályait hajlandó követni, miközben a fennmaradásáért küzd. Arra a kérdésre, vajon szükség van-e egyáltalán a gésákra a modern Japánban, minden este választ várnak a szórakoztatásra életüket áldozó gésák - ahogyan kétszázötven éve valamennyi sorstársuk.