Valamikor az ötvenes években, valamelyik állami ünnepségen, a hivatalos szónoklatok elhangzása után művészi műsorral kedveskedtek a rendezők az egybesereglett notabilitásoknak. Már jó órája pergett a műsor, amikor Ascher Oszkár, a kor kiváló előadóművésze jött ki a színpadra és bejelentette: - Most pedig húsz japán verset fogok elmondani. Az első sorban ülő nagyhírű államtitkár rémülten pattant fel a székről: - De nem nekem! -és elhagyta a termet. Nem tudhatta szegény, hogy a japán versek döntő többsége háromsoros haiku, ötsoros tanka, s ami fennmarad, az is hatsoros szedóka - és csak alig néhány nevezhető csókának, amely tetszőleges hosszúságú költői mű, csupán a verssorok muraszáma (szótagszáma) kötött. Vihar Judit írja A japán irodalom rövid története című könyvében: "A miniatűr kép, a költemény ... egész világot sejtet, amelyben benne rejtezik élet és halál. A dal szándéka nem más, mint a múló pillanat márványba vésése. Nem véletlen, hogy éppen a szimbolizmus, az impresszionizmus irányzata vallotta magáénak a japán költészetet. A magyar irodalomban különösen a Nyugat első nemzedéke rajongott ezekért a versekért, s Kosztolányi előszeretettel fordított belőlük. Fordításai valójában Kosztolányi-versek, de a tankák hangulatát mesterien tükrözik." Igen, Kosztolányi általában kereszt- vagy félrímes négysorosokká változtatta át a mindig ötsoros és harmincegy morás tankákat, valamint a háromsoros, mindössze tizenhét morás haikukat, de a pillanat-versek lényegét sohasem sikkasztotta el. A mi világunk folyton rohanó emberének a jugen szinte már sohasem mutatkozik meg a maga teljességében. Ha elolvassuk ezt a kis könyvecskét, akkor talán mégis. Egy rövidke pillanatra.

Baranyi Ferenc: Pillanat-versek (előszó)

Az első japán vers (Baranyi Ferenc)

Népdalok (Kosztolányi Dezső)

Nukada: Várakozás (Kosztolányi Dezső)

Jamabe no Akahito: Kapaszkodom beléd (Baranyi Ferenc)

Ótomo no Szakune: Istenség szentélyében (Faludy György)

Kászá: Három tanka Ótomo no Jakamocsinak (Faludy György)

Kakimoto no Hitomaro: Éj (Kosztolányi Dezső)

Musimaro: Szomorufűz (Kosztolányi Dezső)

Szakanoje: Szerelem (Kosztolányi Dezső)

Ismeretlen költők

Álmatlanság (Kosztolányi Dezső)

Hold (Kosztolányi Dezső)

Kedvesem (Kosztolányi Dezső)

Ono no Komacsi: Álom (Kosztolányi Dezső)

Színét elveszti (Baranyi Ferenc)

Ki no Tomonori: Cseresznyefa (Kosztolányi Dezső)

Ki no Curajuki: A virág (Rácz Olivér)

O-sen gésa dalaiból

Egyedül az erdőn (Rácz Olivér)

Kaland (Rácz Olivér)

Vergődés (Rácz Olivér)

Az első éj (Rácz Olivér)

Gésadal (Rácz Olivér)

Kanemori: Párna (Kosztolányi Dezső)

Izúmi grófnő, az udvarhölgy: Hat tanka (Faludy György)

Daini no Szammi: Légyott (Kosztolányi Dezső)

Kii: Dáma (Kosztolányi Dezső)

A Riozsin Hisó-ból: Dalocskák (Faludy György)

Sikisi hercegnő: Álmok (Faludy György)

Horikava: Hűség (Kosztolányi Dezső)

Sizuka Goszen: Nyomok (Kosztolányi Dezső)

Tosinari: Bánat (Baranyi Ferenc)

Niko Horigucsi: Nyakék (Kosztolányi Dezső)

Harihira: Tavasz (Kosztolányi Dezső)

Misiszuma: Virrasztás (Kosztolányi Dezső)

Fudzsivara Jetaka: Szilvafa (Kosztolányi Dezső)

Fudzsivaro no Teika: Emlék (Faludy György)

Fudzsivaro no Teika: Szerelem (Faludy György

Kitamura Kigin: Szerelem (Kosztolányi Dezső)

Macuo Basó: A százhetven haiku-ból (Fodor Ákos)

Csikamacu Monzaemon: Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban - részlet (Baranyi Ferenc)

Osimo Rjóta: Fenyő (Kosztolányi Dezső)

Gucsi Buszon: Sárga őszirózsa (Kosztolányi Dezső)

Szaitó Jakusi: A víg csavargó (Kosztolányi Dezső)

Joszano Akiko: A zilált hajam-ból (Villányi G. András)

Isikava Takuboku: A szomorú játékok-ból (Villányi G. András)