Az Iwo jima-i csatáról, a második világháború csendes-óceáni hadszínterének egyik legvéresebb ütközetéről nagyon sokat írtak már, filmeken is többször megjelenítették – de japán feldolgozást még sohasem olvashattunk róla. Ezt a hiányt pótolja most Kakehashi Kumiko japán újságírónő könyve, amelyet nemcsak hogy számos nyelvre lefordítottak, hanem Clint Eastwood Levelek Iwo Jimáról című filmjének is egyik alapjául szolgált. Az apró, vulkáni hamuval borított sziget, Iwo Jima azért volt kulcsfontosságú a japán hadvezetésnek, mert amíg japán kézen volt, megnehezíthette az amerikaiak számára a honi főszigetek bombázását, lévén félúton a Mariana-szigetek és Tokyo között. A sziget parancsnoka, Kuribayashi Tadamichi tábornok nem a sztereotip fanatikus japán katona volt. A legtöbb japán parancsnokkal ellentétben nem volt hajlandó öngyilkos banzájrohamokban, értelmetlenül áldozni fel harcosai életét, hanem félévi kemény munkával bonyolult barlang- és bunkerrendszert építtetett ki, és amolyan partizánháborúra rendezkedett be. Mindenben csak annyi kényelmet engedett magának, mint alárendeltjeinek. Minden emberében tudatosította, hogy amíg élnek, otthon levő szeretteik életét könnyítik, hosszabbítják meg. Ebből következett, hogy a háromszoros létszám- és sokszoros technikai fölényben levő amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság egyik legvéresebb veszteségét szenvedte el itt, s hogy az amerikaiak által néhány naposnak jósolt csata több mint egy hónapig (1945. február–március) elhúzódott. A húszezer japán szigetvédő és elsősorban parancsnokuk harctéri életét (és előéletét) ismerhetjük meg ebből a lenyűgöző könyvből, amelynek nyersanyagát különféle korabeli levelek és a túlélőkkel, valamint családtagokkal készített interjúk alkotják. Kakehashi műve elnyerte a rangos Oya Soichi-díjat.