Csak nézlek

Most itt vagy velem s én csak nézlek.
S – mint már ezerszer – hálát adok az égnek,
Hogy annyi üres éjjel, néma nap után
Hozzád vezetett, s boldogság köszöntött reám.

Most csak nézlek, nézlek Téged.
Érzem illatod, s már nem félek,
Hogy egyedül vagyok. Végre élek.
Dobban e szív és lángol e lélek.

Csak nézlek Téged. Oly gyönyörû vagy.
Megérdemellek? Valóság ez vagy
Csak csalfa álom, egy ôrült tréfa?
Az életem ábrándos játéka?

Nem tudom. De nem is számít.
Akarom s élvezem minden percét
Az idônek, mikor Veled lehetek!
S most itt vagy hát, és én csak nézlek.

Apró kezeid érintését vágyom.
Szorosan hozzád bújni a vetett ágyon
Bôröd illatát magamba szívni,
És csak ölelni, forrón ölelni.



(2003. - Thalis Silvenier - Szerelem út ciklus)