Hallgass a szívedre!

Amikor minden reggel ugyanúgy indul,
A szürke világ is unottan bámul,
És úgy érzed megöl a rohanás,
Tudd, van egy hely, ahol minden más.

Amikor az órák egyformán telnek,
Csak egy rabszolga vagy - ilyen az élet,
És azt hiszed, ez mindig így marad,
Ne add fel a reményt! Szedd össze magad!

Amikor a nappal egyhangú vágta,
Szédülés fog el az aktákat látva,
És nem látod, hol lehet ebből a kiút,
Csak hunyd le a szemed. Vár rád egy hosszú út.

Ha egyedül vagy, néma magányban,
Ha nem találod helyed sehol e világban,
Felejtsd el mi eddig volt. Örökre!
Hagyj itt mindent! Hallgass a szívedre!

Állj meg hát, hallgass és figyelj jól!
Keresd a hangot, mely hozzád szól!
Csak kövesd, amíg tisztán nem hallod.
S nyugalmad végül mindig megtalálod.



(2000. - Thalis Silvenier - Érzelem szilánkok ciklus)