TAO

- Hiszen Ég és Föld örök, s bennük a mindenség
Alkotni, adni s tovaszállni. Ez az igazi bölcsesség! -

Ne nézzetek rám titkon, figyelve,
Belsô lényem külsômrôl ítélve.
Hagyjatok végre szabadon élnem!
Ne akarjátok, hogy én is azt tegyem,
Amit ti: az árral sodródva,
Rohanva elôre az örök halálba.

Ne nézzetek rám, gondolatim lesve,
Mert sohasem láthattok bele e testbe.
Szellemem szabad s az is lesz örökre,
Senki és semmi nem zárhatja börtönbe!
S majd halálom után, ha újjászülettem,
Ugyanígy folytatom, míg be nem fejezem

Azt, mit elkezdtem egykor – oly régen,
Mikor még milliárd csillag volt ezen az égen,
S az emberek tudták, ôk a jövônek élnek.
Szemük mélyén olthatatlan tüzek égtek,
Mely tüzekbôl késôbb született egy világ,
Szobrok, versek, képek – örökéltû csodák.

Élt akkor egy ifjú, ki rálelt az Útra,
S azon elindulva talált sok-sok társra,
Akik követték szabadon s boldogan.
Ki mit keresett, tudta, hogy merre van.
Vele voltam én is, büszkén követtem,
És ma is az ô tana kíséri életem.

S azzal, hogy ezt most nyíltan bevallom,
Megvetés’tek magam ellen kihívom.
Mert kevés ma már az, ki megérti szavam,
Kinek az Ôs-tan máig lelkében van.
Aki velem együtt egykor a Bölcset követte,
És az igaz útról soha nem tért le.

Hát ne nézzetek engem, hisz úgysem értetek.
Bármit is mondanék, a végén csak nevettek.
Ne kérjetek semmit! Se négy sort, se mást.
Amíg nem értitek e néma vallomást:
A mindent tudó vágytalan, a világon egy célja van:
A bölcsességet elnyerni, s így az igaz útra találni.

Hát ne nézzetek rám, gondolatim lesve,
Mert soha nem láthattok bele e testbe.
Szellemem megújul idôrôl idôre,
Jövendô korokban újjászületve.
Alkotok, adok s majd vár a végtelen.
Az idôt nem számolom. Van ezer életem.



(2000. - Thalis Silvenier - Ősök ciklus)